*Liam szemszöge*
Mint ha összes végtagom egy pillanat alatt lefagyott volna. Dina erősen megszorította a kezemet mikor megpillantottuk Larát. A ruhája véres volt és a kezében egy kés volt.
- Liam te miért vagy mindig ilyen biztos mindenbe? – mosolyodott el.
- Nem vagyok mindig mindenben biztos. – motyogtam remegő hanggal.
- Hát én nem úgy vettem észre. – markolta meg jobban a kést. – És Dina jobban tetted volna, ha nem csukod rám az ajtót. Talán megkegyelmeztem volna neked, de így nem.
- Állj le Lara ez nem játék! – üvöltött neki Dina.
- Neked lehet, hogy nem, de nekem igen. És élvezem. – mondta majd közelített felénk. Megfogtam Dina csuklóját és elkezdtem vele futni a folyosón. Most az egyszer örültem neki hogy nem kicsi a házunk. Gyorsan leszaladtunk a lépcsőn majd le a pincébe. Itt talán nem talál meg. Felgyújtottam a villanyt és leültettem Dinát az egyik székre.
- Liam mi tévők legyünk? – kérdezte Dina sírva és felhúzta a lábait a székre.
- Nem tudom. De együtt valahogy megoldjuk. – mondtam neki és végig húztam ujjaimat hideg arcán.
- És mi van Lizivel? Láttam, ahogy kínozza. Láttam, ahogy folyik végig az arcán a vér. Láttam, hogy szenved. És láttam sírni. – súgta nekem Dina.
- Lizi bátor lány.
- Ez nem azon múlik, hogy bátor e vagy sem! Ezt te is jól tudod. Szűksége van a segítségünkre. Nem tudnám magamnak megbocsájtani, ha Lara megölné.
- Tudom. – motyogtam.
- Lehet, hogy hülyének fogsz nézni de lehet hogy Larát megszállta az ördög. – nyelt egyet Dina.
- Tessék? – néztem rá furán.
- Tudtam, hogy hülyének, fogsz nézni. – sóhajtott Dina.
- Dehogy is! Folytasd. – mondtam neki.
- Hát tudod, hogy olyan fura mióta látta azt a gyilkosságot. És mondta nekem is hogy a gyilkos megfenyegette. És olyan hülyeségeket, hordott össze.
- De ettől nem szállja meg az ördög!
- De igen! Mondta, hogy az álmában mindig lát egy személyt, aki meg akarja ölni és ne mond nekem azt, hogy normális az, hogy ki akar minket nyírni.
- Tegyük fel, hogy igazad van. Hogy űzzük ki belőle az ördögöt?
- Hát Lara szobájában vannak ilyen könyvek. És talán nyomokat is találhatnánk, és végre megfejthetnénk a titkot, ami eddig hét lakat alatt lapult.
- Gondolod, hogy fény derül a titokra?
- Biztos vagyok benne. – mondta.
- Akkor menjünk. – mondtam mire ő felkelt a székről és lassan felmentünk a földszintre. Larát sehol nem találtuk. A kezem jég hideg volt és remegett a félelemtől. Ki tudja, hogy a ház melyik részén lehetnek a csapdák. Óvatosan lépkedtünk a lépcsőn ne, hogy nyikorogjon egyet. Nem akartam, hogy Lara itt legyen. Én se akartam itt lenni!
- Liam gyere. – sürgetett Dina. Egyszerre mentünk be Lara szobájába. Gyűlölöm azt a helyet! A hideg futkos a hátamon már a tudattól, hogy nekem oda be kell mennem. Dina gyorsan kulcsra zárta az ajtót és vadul kezdett valamit keresni.
- Te mit ácsorogsz ott? Segíts már. – mondta idegesen majd folytatta a keresgélést. Eldöntöttem, hogy én az éjjeli szekrényében fogok kutakodni. Letérdeltem a szekrény elé és kihúztam az első fiókot. Tele volt minden féle rajzzal. Mint ha a sötét gondolatait festette volna le egy papírra. Mindegyik papír hátoldalán volt egy kis megjegyzés. Az egyik rajz engem ábrázolt, ahogy Lara felakaszt. Összehajtottam és elraktam a nadrágzsebembe. Majd szépen bele rakom abba a noteszba, amit elvettem tőle. Sajnos az első fiókban csak rajzok voltak ezért kihúztam a másodikat. Csak egy doboz volt benne. Vajon ez rejti a titkot? Szépen kivettem és leraktam az ágyra. Megnyomtam a gombot és lassan felnyílt a teteje. Haj? Miért dugdos Lara egy dobozban levágott tincseket? De várjunk. Undorodva söpörtem az egyik oldalra a hajszálakat és kivettem azt a papírt, ami a doboz alján volt. Óvatosan kihajtottam és elolvastam. A család össze titka ezen a papíron volt. Vajon evvel mit akarhatott?
- Liam azt hiszem, tudom, hogy űzzük ki belőle az ördögöt. – térdelt le mellém Dina és kinyitott egy könyvet.
- Látod, itt az van, hogy egy székbe kell helyeznünk és valahogy le kell fogni a végtagjait hogy ne, tudjon elmenekülni. Utána meg fel kell olvasni ezt a szöveget és a végén egy keresztet kell a nyakába rakni.
- És ez hogy fog nekünk sikerülni? – kérdeztem.
- Valahogy el kell terelnünk a figyelmét hogy csapdába, tudjuk csalni.
- De Lara még nálunk is okosabb.
- Az nem olyan biztos. – csukta össze Dina a könyvet. Hirtelen valaki elkezdte püfölni az ajtót majd hümmögni kezdett.
- Ez biztos Lizi. – keltem fel, de Dina visszarántott.
- Honnan tudod?
- Lara nem dörömbölne csak úgy az ajtón. – motyogtam és lassan az ajtóhoz mentem. Dina mögém állt és a könyvet a magasba lendítette hát, ha ütni kell. Lassan megfogtam a kilincset és egy rántással kinyitottam az ajtót. Tudtam én, hogy Lizi lesz! Gyorsan visszazártam az ajtót. Lizi nem csinált semmit csak hümmögött és sírt.
- Vár keresek egy ollót és kiszedjük a varratot. – mondta Dina mire Lizi leült az ágyra és várta a segítséget.
- Liam te! – nyomta a kezembe az ollót.
- Miért pont én? – kerekedett ki a szemem.
- Mert nem vagyok jóban vele. Na, csináld. – lökött az ágyhoz. Leültem Lizi mellé és elkezdtem vagdosni. Láttam az arcán, hogy nagyon fáj neki, de ennél finomabban nem tudtam elvágni a cérnaszálakat. Nem tudom honnan szerezte ezt Lara, de nagyon vastag. Alig bírom elvágni.
- Kész. – húztam ki szájából az utolsó szálat.
- Kösz Liam. – mondta Lizi de a szájához kapott. – Bakker! Ez rohadtúl fáj. – mondta és elkezdett káromkodni. – Remélem, van ötletetek arra, hogy hogyan nyírjuk ki a kis görényt. – mondta idegesen Lizi.
- Van ötlet. Csak valahogy el kéne kapni és egy székhez szorítani.
- Azt bízzátok rám. – mondtam és kiszaladtam a szobából. El se hiszem, hogy megteszem. Vettem egy nagy levegőt és elkezdtem üvöltözni:
- Itt vagyok Lara! Rajta kapj el! Nem akarok a te kis játékod lenni. Akkor inkább végezz velem. – kiabáltam, de semmi. – Lara könyörgöm, ölj meg! Inkább végezz velem, mint hogy itt szenvedjek a semmiért.
- Nocsak, a kis Liam könyörög nekem? – hallottam egy hangot majd megfordultam.
- Igen! – nyeltem egyet.
- Ugye nem gondolod azt, hogy ilyen könnyen fogok veled végezni? – kérdezte.
- De. – mondtam.
- És fájjon vagy ne? – nevetett.
- Ahogy akarod. – mondta és közelebb jött hozzám. A kést a magasba emelte, de lecsapni nem tudta ugyan is a lányok megfogták mind a két kezét és egy székbe ültették és lekötözték.
- Engedjetek el vagy megkeserülitek! – kiabált és próbált kiszabadulni a fogságból.
- Visszakapod mind azt, amit velünk műveltél te kis patkány. – súgta a fülébe Lizi.
- Csak szeretnéd. De okosabb vagyok nálatok.
- Majd meglátjuk. – mondta Dina és kinyitotta a könyvet.
- Mit akarsz csinálni?
- Kiűzni belőled az ördögöt.
- Tessék? Nem az nem lehet. Megöl! – kezdett el Lara üvöltözni és ficánkolni. Dina nem bírta tovább. Elkezdte felolvasni a szöveget lassan. Lara nem bírta és elkezdett üvöltözni és sikítani. Nem bírtam hallgatni ezért befogtam a fülemet. Lehet, hogy rosszat tett Lara, de a kishúgom és fáj, ha szenved. A szöveg végén Lara lihegett és csöpögött róla a víz. Dina megfogta a keresztet és Lara nyakába rakta. Életemben nem hallottam még olyan szenvedő sikítást. Amint láttam Lizi se bírta nagyon. Ő is füleire tapasztotta kezeit. Kellett egy 20 perc mire Lara megnyugodott.
- Vége? – kérdeztem.
- Vége. – mondta Dina boldogan.
- 5 hónappal később*
Elég sok mindenen mentünk keresztül. Lara visszakerült a kórházba és mindennap meg kell látogatnunk. Sajnos az állapota nem nagyon javult, de legalább már tud aludni. Elmeséltem a fiúknak hogy min mentem keresztül és egy kicsit mérgesek voltak, hogy nem árultam el nekik hogy van egy húgom. De megtudtak, nekem bocsájtani. Anyát természetesen nyugovóra helyeztük és fájt a hiánya, hogy már nem lehet köztünk. Épp egy koncertre gyakoroltunk mikor megcsörrent a telefonom. Boldogan pillantottam a kijelzőre. Dina keresett.
- Háló? – szóltam bele.
- Szia! Van egy rossz hírem. – sírt a telefonba.
- Jézusom Dina mi történt? Mondd már. – sürgettem és gyomrom görcsbe rándult.
- Lara megszökött.
Na itt a vége a történetemnek. Remélem mindenkinek nagyon tetszett és a továbbiakban is fogjátok a történeteimet olvasni. Szeretném ha leírjátok hogy mi tetszett a történetemben és hogy miért olvastátok na meg hogy ki volt a kedvenc szereplőtök. Eldöntöttem hogy nem fogom abba hagyni a horror történetek írását. Most is dolgozom egyen. Remélem tetszik a befejezés.
Hanna:)
